Mindig vágytam családra. Arra a melegségre,biztonságra,bizalomra és védettségre,amit a család számomra jelent! Bármi is történt a nap folyamán,hazaérve látni a fényt az ablakból és magam mögött az ajtót becsukva,már semmi rossz nem érhet!Bent a családom vár,a gyerekek szaladnak elém és megölelnek,majd a férjem mosolyogva átölel,szemében látom,örül hogy megérkeztem.
Vágyom tartozni valakihez,aki csak az enyém! Felhívni őt napközben,csak hogy halljam a hangját. Tudni,hogy nem vagyok egyedül…
..aztán amikor felébredek,rájövök,hogy ugyanaz van mint tegnap,tegnapelőtt és ami lesz holnap,holnapután… borzasztó érzés egyedül lenni. Ha nincs kivel megosztani az érzéseimet,gondolataimat. Mind megreked bennem,mert nincs kinek átadnom.
Nem tudom még meddig él bennem a remény,hogy ez egyszer megváltozhat…nem tudom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: